A lehetőség és a felelősség is a miénk

Mesterházy Attila írása a Népszavának

Történelmi időket élünk. A nemrégiben lezárult parlamenti választások átrajzolják Magyarország politikai térképét. Eddig példa nélkül álló módon a választók alkotmányozó többséggel ruháztak fel egy pártszövetséget. Parlamenti mandátumhoz jutott két eddig parlamenten kívüli párt, miközben rendszerváltó pártok tűntek süllyedtek el. Az MSZP nyolc év kormányzás után, a rendszerváltás óta a legnagyobb választási veszteségét könyvelheti el, még akkor is, ha ezzel együtt a parlament legnagyobb ellenzéki pártja és a baloldal vezető ereje maradt. 

A jelenlegi helyzet kialakulása számos okra vezethető vissza. Ezek teljes körű azonosítása hosszabb elemzést és értékelést igényel.
A parlamenti választások legfontosabb tanulsága, hogy a választók ítéletet mondtak egy politikai gyakorlatról és kultúráról, valamint magáról a politikai elitről. A választók csalódottak és változást követelnek. A kiábrándultság és a bizalomvesztés sokakat sodort eddig ismeretlen pártokhoz. A kormánnyal való elégedetlenség pedig pillanatnyilag a FIDESZ, vagy a távolmaradók táborát erősítette.
 
De az igazi változások csak most kezdődnek. A parlamenti mandátumok elosztása a pillanatnyi helyzetet rögzíti. Az elkövetkező időszak tétje, hogy hogyan alakul át a politikai erőtér. A kérdés az, hogy a csalódott tömegek számára melyik politikai erő lesz képes valódi és hiteles alternatívát kínálni.

Ebben áll a baloldal igazi történelmi felelőssége. Magyarország számára tragikus következményekkel jár, ha nem sikerül megtörni a populizmus és a szélsőjobboldali radikalizmus erőit. Tragikusak lesznek a következmények, mert nincs más útja a magyar társadalomnak, mint a haladás és a felzárkózás. Nincs más utunk, mint az, hogy saját kezünkbe vesszük a sorsunkat, és együtt találunk válaszokat korunk legnagyobb kérdéseire.
 
A magyar politika legnagyobb kudarca, hogy húsz évvel a rendszerváltás után a társadalom jelentős része a rendszerváltás vesztesei közé sorolja magát. Erőfeszítéseink ellenére a társadalom végletesen szétszakított. A tartós egyenlőtlenség hatásai tetten érhetőek kulturális, világnézeti, sőt - nem túlzás - civilizációs különbözőségek tekintetében is. Magyarországon ma együtt él a nyugatos, modernizációban érdekelt, teljesítményelvű és öngondoskodásra képes polgár és a leszakadó, tanácstalan, sok esetben képzetlen, reményveszett és kiszolgáltatott tömeg. Az együtt élő és egymástól radikálisan eltérő élethelyzetek megnehezítik a társadalmi párbeszédet és az együttműködést. Ennek feloldására nem alkalmasak az eddig alkalmazott eszközök.
A "vagy" politikáját fel kell váltania az "és" politikájának.
 
A politika elszakadt a társadalmi valóságtól és ugyanolyan eszközökkel akart, ha akart válaszokat adni új problémákra. A régi úton és régi eszközökkel egy megváltozott világban, megváltozott feltételek között. A populizmus és a szélsőséges, kirekesztő eszmék térhódítása törvényszerű ott, ahol nincs reális és hiteles politikai alternatíva.
 
Lehetőségeink behatároltak. A XXI. század elejének legnagyobb kihívása, hogy hogyan lehet együtt kezelni a gazdasági növekedés kérdését a globális gazdaság és az ennek hatására kialakuló társadalmi és más egyenlőtlenségek körülményei között, összehangolva az ökológiai rendszer fenntarthatóságával. Hogyan lehet ebben az összefüggésrendszerben újradefiniálni az egyén és közösség, az állampolgár és az állam viszonyát. Hogyan lehet újra építeni a bizalom és a szolidaritás szövetét olyan körülmények között, melyben a hatalom a bizalmatlanság légköréből meríti erejét. Hogyan lehet összehangolni a piac hatásait a társadalmi igazságosság elemi igényével. Sorolhatnám a megoldandó feladatokat.

Az új baloldali politika és az általa képviselt új politikai kultúra alapkérdései ezek. Egy olyan politikai kultúráról van szó mely, ha úgy tetszik egyfajta "zsinórmértéke" a változásnak és a baloldalnak.

Örömmel olvastam e lap múlt szombati mellékletében megjelent véleményeket. A baloldali értelmiség véleménye, kritikája és aktivitása nélkülözhetetlen politikai feltétele a jelenlegi helyzetből való kilábalásnak és újraépítkezésnek. Az elkövetkezendő napokban, hetekben és hónapokban ez a fajta gondolkodás lehet a legfontosabb támasza a magyar baloldal intellektuális-eszmei megújulásának.
 
Nem egyszerűen egy új út kijelölésére van ugyanis szükség, hanem a valósághoz való viszony megváltoztatására. Ehhez nem elegendő egy zseniális ötlet. Komplex és megalapozott megközelítésre van szükség.

Egy modern baloldali párt számára elengedhetetlen, a társadalmi viszonyok alakulásának figyelemmel kísérése. Mélyreható elemzésnek kell alávetnünk, hogy az elmúlt húsz évben lezajló modernizációs folyamatok hogyan és milyen módon hatottak a különböző társadalmi rétegekre. Elengedhetetlen egy korszerű társadalomkritika kialakítása. A baloldali alternatíva megfogalmazásához ez a gondolkodás, ez a munka nem nélkülözhető.
 
Az MSZP megújulásának sikeressége attól függ, hogy milyen mélységű és milyen minőségű lesz a változás.

Nem kerülhetünk meg alapvető kérdéseket. Nem visz tovább minket a rendszerváltás politikai lendülete és ellenfeleink alkalmatlanságának, demokráciaellenességének képzete.

Tudnunk kell meghatározni és definiálni magunkat. Egyszerre van könnyű és nehéz dolgunk.
 
Szeretnék kiemelni néhány olyan kérdéskört, mellyel nézetem szerint foglalkoznunk kell:

Az MSZP megújulása attól függ, hogy határozottabban felvállalja-e azok képviseletét is, akik csak egy baloldali párttól várhatják sorsuk jobbra fordulását. A munkájukból élők és családjaik, a középosztály és a kiszolgáltatottak képviseletét. Attól függ, hogy képes lesz-e integrálni mindazokat a társadalmi csoportokat, akik a modernizáció és a demokrácia kiteljesedésében érdekeltek.

A baloldal a társadalmi haladás híve. Ennek forrása az erkölcs, a józan ész és sarokkövei az igazságosság, az esélyegyenlőség, a személyes példamutatás, és a felelősség vállalása.

Az MSZP-nek ki kell törnie abból az elefántcsonttoronyból, melynek nyugalmába belekormányozta magát. Szélesíteni kell a pártdemokráciát. A politikai és szakpolitikai döntéseket a lehető legszélesebb pártnyilvánosság bevonásával kell meghozni, azaz a döntéseket társadalmasítani kell.
 
Az MSZP-től aligha lehet elvitatni a modernizáció és a haladás iránti elkötelezettségét. Más kérdés, hogy modernizációs felfogásunk folyamatos megújítása gyorsan változó világunkban alapvető követelmény. A modernizáció és a reformok nem önmagukért valók, hanem az a céljuk, hogy az emberek életkörülményeit és életminőségét az emberek által is érezhető módon növelni tudjuk.
 
A piacgazdaságnak többféle formája van. Nem csak a fejlődés dinamizmusában vannak különbségek a különböző formációk között, hanem az uralkodó jövedelemelosztási viszonyok tekintetében is. Ennek mértékét mindenkor a társadalmi osztályok és csoportok közötti erőviszonyok határozzák meg. Magyarországon a piacgazdaság egy nyers formája honosodott meg. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy hatalmas különbségek vannak a különböző társadalmi csoportok érdekérvényesítő képessége, ereje között. A társadalmi igazságosság politikája megkívánja, hogy ezeket a piac által teremtett hatásokat tompítsuk. A piaci viselkedés és szabályozás nem érvényesülhet a társadalmi érdekek rovására. A mi politikai bázisunk abban érdekelt, hogy a gazdasági növekedés hasznából és a fejlődésből méltányos részesedést kapjon. Ennek megfelelő intézményes garanciákat kell kiépíteni. A tulajdonosok és munkaadók létrehozták érdekérvényesítő és érdekvédelmi intézményeiket. Ezzel szemben például a szakszervezetek számos munkahelyről vállalatból egyenesen ki vannak tiltva. Politikai támogatást, együttműködést kell ajánlanunk a szakszervezeteknek a munkavállalói érdekképviselet erősítése érdekében.

Ugyancsak újra kell gondolnunk viszonyunkat a szövetkezeti mozgalomhoz. Sok ember számára az értékteremtő munka egyetlen lehetősége a szövetkezés. A különböző szövetkezeti formák támogatása jelentősen enyhítheti a munkanélküliséget és ezzel együtt a leszakadó térségek gondjait.
 
Az MSZP politikájának mindig is egyik alappillére volt a demokrácia és a szabadság melletti elkötelezettség. Sajnos történelmi tapasztalataink okán a magyar nép jobban ismeri a diktatúrák természetét, mint a demokrácia működésének sajátosságait. A rendszerváltó elit egyik legnagyobb bűne, hogy nem tett meg mindent a demokratikus felfogás, a demokrácia gyakorlatának elsajátítása érdekében. Pedig a parlamenti demokráciának is megvannak a maga gyengéi. Ilyen például, hogy szinte korlátlan lehetőséget nyújt a demokrácia ellenségeinek az önszerveződésre. Ezért a demokratikus jogok védelme a jövő baloldali politikájának kulcsfontosságú területe. Különösen a jelenlegi helyzetben, mikor nem csak a kormányra kerülő pártszövetség túlhatalma tölt el sokakat aggodalommal, hanem az a tény is, hogy a parlamentben képviselettel rendelkezik egy szélsőséges, kirekesztő eszméket valló mozgalom. Ebben a tekintetben a magyar baloldalnak egyértelmű felhatalmazása van a választóktól. Minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel védeni a rendszerváltás demokratikus vívmányait és a szabadságjogokat.
 
A következő ilyen kérdéskör a helyi társadalom önszerveződésének elősegítése. Ebben a tekintetben is történelmi hátrányt kell ledolgoznunk. A szerves fejlődés hiányát a meglévő tapasztalatok felhasználásával kell pótolnunk. Rég tudott, hogy a jól működő helyi közösségek képesek támaszt és támogatást nyújtani tagjaik számára a problémák megoldásában, a mentális egészség fenntartásában és a jobb életminőség elérésében.
 
Folytathatnám, de a sort az elkövetkező időszak vitáiban kell kiegészítenünk. Mint ahogy arról is beszélnünk és véleményt kell cserélnünk, hogy milyen szervezeti, személyi és működésbeli változtatásra van szükségünk ahhoz, hogy az új baloldali politikát sikerre vigyük.

Az én megítélésem szerint ma az MSZP-nek egy nyitott, nemzeti, demokratikus baloldali néppárttá kell válnia ahhoz, hogy reménnyel képviselhesse azt az értékrendet, melynek képviseletére szerveződött a rendszerváltás idején. Ez a pártmodell biztosíthatná a lehetőségét annak, hogy integráljuk mindazokat a nézeteket és értékeket, melyek a demokratikus oldalhoz köthetők és melyek a jelenlegi helyzetben erős politikai képviselet nélkül maradtak.

Írásom elején említettem, hogy az igazi változások csak most kezdődnek. Április 25-e egy új korszak kezdete. Egy olyan korszaké melyben hosszú időre eldől, hogy Magyarország folytatja-e a kínnal-keservvel, sok lemondással és áldozattal megkezdett útját a kibontakozás felé, vagy visszalép a fejlődés fő irányaitól. Ez is, az is elképzelhető. A populizmus és a demagógia megbénította az országot, mint egy zsákmányát bűvölő kígyó. Ránk, baloldaliakra, demokratákra vár az a hálátlan szerep, hogy a kábulatból a valóságba rántsuk vissza honfitársainkat. Nekünk kell újra és újra elmondanunk, hogy senki más nem fogja megvédeni érdekeinket, hogy senki másnak nem fontos: lesz-e magyar gazdaság, lesz-e magyar demokrácia, csak nekünk, akik itt élünk és itt akarunk boldogulni. A lehetőség és a felelősség is a mienk.

Budapest, 2010. május 8.

Mesterházy Attila 
frakcióvezető