Bajnai Gordon nemzetközi sajtótájékoztatója – A válságkezelő kormány elmúlt egyéves tevékenységének értékelése

Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!

(Az előadáshoz kapcsolódó prezentáció itt tekinthető meg)

Egy évvel ezelőtt, alig egy évvel ezelőtt immár miniszterelnökként elmondott egyik első beszédemben úgy fogalmaztam, hogy „fájni fog”, hogy fájdalmas lesz az az út, amelyre Magyarország akkor rálépett. Fájdalmas, mert a válság mindenkitől áldozatot követel és mindenkit lemondásra kényszerít.

Most egy évvel később a legnehezebb szakaszán már túljutottunk a válságkezelésnek, de a válság még nem ért véget. Tizennyolc nap híján egy éve, tavaly áprilisban az azonnali cselekvés mellett döntöttünk. Ma is hiszem, hogy ez volt az egyetlen módja annak, hogy az ország elkerülje a zuhanást, a szakadékot. Ezt tartottuk akkor a legfontosabbnak. Azonnal elkezdeni a helyenként fájdalmas lépéseket, azért, hogy ezzel az elviselhetetlent elkerülhessük.
A munkát erre az egy évre ezért vállalta a kormány. Nem politikai ambícióból, hanem harag és részlehajlás nélkül kellett ezt a munkát végigcsinálni. A pártpolitikai érdekek fölé helyezkedés luxusa ritkán adatik meg egy ország vezetésében, de most ebben a kivételes helyzetben éppen ezt tette lehetővé, hogy a korábbiaknál nagyobbat és talán eredményesebben lépjünk.

Nem arra volt szükség, hogy azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak, hanem azt, amiről szívük mélyén tudták, hogy mindannyiunknak meg kell tenni. Azt kellett és lehetett tennünk, amire az országnak szüksége volt. Sokan sokszor vádoltak szívtelenséggel az elmúlt egy év alatt engem és a programunkat.

Nekem az volt a feladatom és felelősségem, hogy a szív és az ész egyensúlyát az ész javára billentsem. Ez persze egy politikai vetésforgóba kényszerített politikusnak gyakran megengedhetetlen luxus. Abban, hogy ez mégis megtörténhetett bölcs belátás és fenyegető kényszer egyszerre játszott szerepet. Bölcs belátás a felelős  parlamenti többségé, akik szavazatukkal vállalták ezt a programot és amiért ezúttal is köszönetet mondok nekik. És fenyegető kényszer a pusztító erejű világválságé. Ebből pedig tanulnunk kell.

A válságkezelő programot végigvittük és annak három főbb vállalását teljesítettük. Erről szól most az a prezentáció, amit a tavaly ugyanitt megtartott első előadás után bemutatok önöknek. És ez alapján azt mondhatom, hogy a válságkezelés sikeres vagy talán szerényebben mondva eredményes volt. Ha ebben még sincs katartikus örömünk az nem csoda.

Mert milyen is az a válságkezelés, ha eredményes? Olyan, mint egy elkerült katasztrófa. Mint a nagyobb baj amitől végül mégiscsak megmenekültünk. Mintegy baleset, amit megúsztunk. Persze egy balesetből lehet tanulni, vagy meg lehet próbálni gyorsan elfelejteni, kizárni az emlékezetükből. Okosabb és ezért szerencsésebb nemzetek általában tanulni szoktak a válságokból. Kevésbé okos és ezért hosszú távon is balszerencsés nemzetek inkább igyekeznek mindig gyorsan elfelejteni, mint egy kellemetlenséget.

A dolgunk az volt, hogy megmentsünk egy helyzetet. Megmentsünk valami fontosat, elkerüljünk valami katasztrófálisat. És ez utóbb mindig hálátlanabb, mint újat alkotni, avatni vagy átadni valamit. De gyakran az előbbi feltétele az utóbbinak. Magyarország a válságot megérezte, de az le nem terítette. Megszűnt számtalan munkahely, de megőriztünk számosat. Az IMF és az unió mentőövét kellett kérnünk, de végül kiúsztunk a partra a magunk erejéből. Meginogtunk, de nem buktunk el.

Sőt!

Olyan teljesítmény ez, amelyben mindenki, minden magyar polgár áldozatvállalása benne van, de amelynek még sincs, ma sincs mindenki tudatában. Talán a forint árfolyam. Talán az volt a hétköznapokban legközvetlenebbül érezhető eredménye a válságkezelésnek. A nemzeti valuta stabilizálódása volt az, amely másfél millió devizahiteles családon keresztül a mindennapok nyelvére is le tudta fordítani Magyarország megmenekítette magát valami nagyobb bajtól, valami megsejthető, közelben érezhető katasztrófától.

Olyan katasztrófától, amely nem csak makróban, hanem mikróban is elért volna minket. Mert ami az állam csődje nagyban, az a családok vagyonkájának hitelből vett autójának vagy otthonának az elveszítése kicsiben. És a válságkezelés eredményének köszönhetően Magyarország a makro és a mikro katasztrófákat is elkerülte nagy részben. Sőt jóval többet is tett ennél. A szakadékot elkerülve hegymenetben ugyan, nehezen, lihegve és izzadsággal, de felfelé kapaszkodunk a válságból kivezető ösvényen a tartós gyarapodás felé.

Magyarországot tanulmányozzák, Magyarországot, a magyar példát figyelik most sokan más hasonló cipőben járó országok. Ha másra nem talán egy év után erre van okunk büszkének is lenni. Egy évvel ezelőtt önöknek egy részletes és hosszú prezentációval mutattam be az akkori kormányprogramot több mint 140 különálló vállalásból állt ez a program. Persze nem akartam ezt akkor számszerűsíteni, mert fontosabb volt, hogy az egészet egyben értsék.

Most engedjék meg, hogy ugyanabban a formátumban, ugyanazokkal a színekkel hadd mutassam be önöknek, hogy ehhez képest hova jutottunk, hol tartunk. Hogy hol járunk az úton. Csak emlékeztetőül, azt mondtuk, hogy Magyarország olyan kihívásokkal néz szembe a globális világválság körülményeként ez már tavaly április, amikor már fél éve dúlt a válság és szedte az áldozatait itthon.

Amikor azt láttuk, hogy a gazdaság visszaesése minden korábban vártnál nagyobb lehet. Öt-hat százalékot mondtunk majd végül 6,7 százalékon állapodott meg az előrejelzésünk, ha emlékeznek. Azt mondtuk, hogy azok a lépések, amelyek bármilyen durvának és keménynek hangzottak a válság megjelenésekor, azok kevésnek bizonyulnak. Hogy hiába nyert Magyarország időt az IMF és az Európai Bizottság segítsége révén, hiába nyert lélegzetvételnyi időt arra, hogy kezelje a válságot azokkal a lépésekkel nem tudunk kijönni a bajból.

Hiába tartott hálót Magyarország szabadesése alá az Európai Unió és az IMF 20 milliárd eurós támogatása ez a háló ideig-óráig megtart minket, de ha nem arra használjuk a megnyert, megvásárolt időt, hogy elvégezzük a házi feladatunkat, akkor nem jutunk ki ebből a válságból. És az is egyértelmű volt, hogy nem elég csak rövidtávú intézkedéseket tenni, hosszú távra kell Magyarország szénáját rendbe rakni ahhoz, hogy hiteles legyen a válságkezelés.

Ráadásul már a kezdet-kezdetén elmondtuk: véget kell vetni az önámításnak, Magyarországnak nemcsak aktuális problémája van, mint a világ nagy részének a világválság miatt. A magyar gazdaság egy olyan ördögi körben van, amelybe az elmúlt 10 év hibás politizálása, éles politikai szembenállása fontos politikai döntéseinek elhalasztása, konfliktuskerülése juttatta.

És ez az ördögi kör talán, emlékeznek egy évvel ezelőttről erre az ábrára, amely azt mutatta be, hogy a magyar gazdaság évek óta a lassú növekedés, a bizalomhiány és az egyensúlytalanság ördögi körében van. Hogy a magyar gazdaságot öngerjesztő módon lassítja az, hogy a magyar gazdaság fenntarthatatlan pályán halad, ezért egyensúlytalanságban van. Az egyensúlytalanság egyre lassítja a gazdaságot. Ez egyre növeli a külföldi finanszírozók, sőt a belföldi finanszírozók bizalmát is, és ebből az ördögi körből csak nagyon radikális lépésekkel lehet kitörni, megváltozott magatartással lehet csak kitörni.

Érdemes talán felidézni azért, hogy ne felejtsük el könnyen mi lett volna, ha nem lépünk akkor gyorsan és határozottan. Mi következett volna be? Hogy a makrogazdaságban akkor egy tartós recesszió a régiós országoktól, mondjuk úgy a fejlődésben velünk versengő országoktól tartós leszakadás, lemaradás következhetett volna be. Hogy az államadósság tovább növekedett volna néhány éven belül a fenntarthatatlanság szintjére.

Vagy Magyarország úgy járhatott volna, mint az uzsora hitel felvevője, aki egy idő után már az egyre magasabb, újabb és újabb kamatok törlesztésére kell, hogy újabb hiteleket vegyen fel. Talán emlékeznek erre. És amit legkézzelfoghatóbb veszélyként éltünk meg már akkor is, amikor az euró 316-ig szaladt el a forinthoz képest, hogy egy gyors, radikális forintleértékelődés akár további forint leértékelődés a vállalkozások és a családok ellehetetlenülését hozta volna.

Aminek következménye egy vállalati csődhullám lehetett volna. Sok százezer állásnak a megszűnése. Több százezer devizahitellel rendelkező család és autótulajdonos családi csődje, ezen keresztül a magyar bankrendszer megrendülése és mind e mellett pedig a nyugdíjrendszer néhány éven belül bekövetkező fenntarthatatlansága.

Ezek voltak a veszélyei a nem cselekvésnek és tudnunk kell, hogy a nem döntés is döntés. A nem döntéssel is valamilyen irányba engedjük az ország szekerét haladni. Éppen ezért kellett lépnünk az eladósodás megállítására, a gazdaság növekedési képességének jelentős emelésére és a családok védelme érdekében. Mindennek keretét pedig az IMF által kijelölt gazdasági program adta. Ez volt az a keret és az az egyezség, amelyhez mindvégig tartottuk magunkat.

Amikor önöknek itt egy évvel ezelőtt meghirdettem ezt a programot ugyanezt az ábrát láthatták. Talán láthatják is, mert kiosztottuk emlékeztetőül az akkori prezentációt is.

Négy célt tűztünk ki magunk elé. Az azonnali válságkezelés feladatait. Az egyensúlyteremtést, ha kell nagyon kemény lépésekkel. A gazdasági növekedés ösztönzését és mindezek eredőjeként a külső és belső bizalom helyreállítását. A kormánynak úgy kellett lépni amivel szerencsésebb időszakok, szerencsésebb kormányai nem kell, hogy egyszerre szembenézzenek.

Egyszerre kellett radikálisan kiigazítanunk Magyarország gazdaságát. Mondhatnám úgy is, hogy takarékossági programot, vagy a politikusok kevésbé szeretik ezt a szót: megszorító csomagot kellett végigvinnünk azért, hogy az egyensúly nagyon gyorsan helyreálljon. Ez önmagában is nagyon fájdalmas politikailag és a kormányok nagyon gyakran riadnak vissza ettől. De e mellett, ezzel párhuzamosan alapvető, hosszú távú szerkezeti változásokat, ha nem lenne elkoptatva azt mondanám: reformokat, szerkezeti reformokat kellett végigvinnünk. Alapvetően megváltoztatva olyan alrendszereket a magyar társadalomban és gazdaságban, amelyekhez 10-12 éve nem mert senki hozzányúlni.

Ennek érdekében léptünk föl ezen a négy területen, amit az előbb önöknek bemutattam. Ezek közül a legsürgetőbb az azonnali válságkezelő intézkedések csomagja volt. Itt négy dolgot kellett megtennünk. Az egyik a pénzügyi rendszert stabilizálni. Hiszen, ha a pénzügyi rendszer megroggyan, akkor az ország gazdasága és ezen keresztül az ország társadalmi stabilitása roggyan meg.

Ennek érdekében legelőször is új megállapodást kötöttünk az országot akkor finanszírozó, akkor lényegében külföldről szinte kizárólagosan finanszírozó két szervezettel az Európai Bizottsággal és az IMF-el egy új kormányprogram mentén. Aztán lépéseket tettünk azért, hogy az 1 millió 700 ezer devizahiteles család törlesztő részleteit csökkentsük. S azoknak, akik ezt sem tudják fizetni, mert mondjuk munkanélküliek a válság hatására azoknak garanciákat ajánlottunk.

De miközben a magyar bankrendszer stabilnak bizonyult a válságban. Azt láttuk, hogy a bankok sok esetben visszaélnek azzal az erőfölénnyel, amely számukra megadatott, ezért nagyon gyorsan egy banki kódexet fogadtattunk el, amely már működik és amely egyenrangú helyzetbe hozza az ügyfeleket és komoly kockázatot ró azokra a bankokra, akik visszaélnek az ügyfeleik bizalmával, vagy helyzetével.

Éppen most kezdődtek el az elmúlt hetekben azok az első vizsgálatok, amelyek már a banki kódex betartását vizsgálják a pénzügyi szervezetek állami felügyelete részéről, akinek többletjogosítványt is adtunk, akár kétmilliárdig büntethetik a visszaélő pénzügyi intézményeket.

A pénzügyi rendszer stabilizálása mellett a másik kulcsintézkedésünk a munkahelyek megőrzése, az állásukat elvesztők támogatása volt. Talán tudják, hogy azzal a programmal, amellyel az átmeneti kereslethiánnyal küzdő vállalkozásoknál elfogadtuk azt, hogy csak négy napot fizessenek ők a munkavállalóknál az ötödik munkanapot a kormány vállalja át.

Nos, ezen programok keretében uniós és hazai forrásokkal több mint százezer munkahelyet sikerült eddig megtartanunk. Olyan munkahelyet, amely jó eséllyel elveszett volna a válság hatására. Ez gyakorlatilag kétszerezte volna az eddig elveszett munkahelyek számát. Eközben képzéssel próbáltunk segíteni azoknak, akik elvesztették állásukat és állami garanciákkal segítettük azok helyzetét, ahogy már utaltam rá, akik kikerültek a munkaerő piacról.

Mindeközben a vállalkozások oldaláról is próbáltuk támogatni a talpon maradást. Emlékeznek talán még a gazdasági csúcson hirdettem meg azt a programot gazdasági miniszterként, ahol 1400 milliárdos gazdaságélénkítést és 1800 milliárdos beruházás élénkítést kínáltunk a következő két évre a vállalkozásoknak.

Nos, az 1400 milliárd forintos hitel, garancia és tőke programból eddig, a mai napig 670 milliárd forint került folyósításra, vagy garanciaként kihelyezésre mintegy 48 ezer vállalkozásnak Magyarországon. Ez azért fontos hangsúlyozni, mert sokan mondják, hogy hol van ez a pénz? Hol van ez a forrás? Tételesen megadható, internetről letölthető a vállalkozások névsora. Megnézhető, hogy kik vettek igénybe ilyen forrásokat.

Mint ahogy az a 1800 milliárdos építőipari beruházási csomag, amelyet meghirdettünk az mára már 2400 milliárdnyi beruházást tartalmaz, amely tavaly és az idén el tud indulni ebből. Ezt tükrözi az a szám is, hogy miközben az építőipar még küzd a visszaeséssel a magánszektor megrendeléseinek visszaesése miatt, januárban már azt láttuk, hogy a rendelésállomány 25 százalékkal magasabb, mint az előző év januárjában volt. Belépnek azok az állami megrendelések, amelyek legalább részben kárpótolni tudnak a kieső magán megrendelésekért.

Ebből a programból, a 2400 milliárdból már több mint 2200 közbeszerzési felhívás megjelent az elmúlt bő egy évben és ez összesen több mint 1000 milliárd forintnyi közbeszerzés konkrét meghirdetését, vagy már leszerződését jelenti.

A vállalkozások megsegítésén túl az európai uniós források felhasználásának gyorsítását is bevetettük, hiszen Magyarországnak nem állt rendelkezésre a saját költségvetése, hogy enyhítse a válságot. Ezért használtuk mi az uniós forrásokat a magyar stimulus program, az élénkítő program érdekében. És ebben a programban a mai napig mintegy 20 ezer nyertes pályázat van, 3600 milliárd forintot meghaladó szerződéssel és több mint 860 milliárd forint kifizetésével.

S talán emlékeznek, hogy felgyorsítottuk az előlegek kifizetését, megemeltük az előlegek összegét 40 százalékra. Felgyorsítottuk az automatikus pályázatokat és 110 milliárd forintot átcsoportosítottunk a kis- és közepes vállalkozások támogatására.

Az azonnali válságkezelő intézkedések hatása legelőször talán a devizahitelesek számára volt érzékelhető. Ezen az ábrán azt látják, hogy még a válság mélypontján 310-316 forint között volt az euró árfolyama, azóta egy nagyon egyértelmű és világos trend van, mintegy a kormányváltáskori 310 forinthoz képest ma mintegy 45 forinttal alacsonyabb az euró árfolyama. Ez nyilvánvalóan sokkal megnyugtatóbb helyzet nem csak a családoknak, azoknak a vállalkozásoknak is és ezek ma már a többség, aki euróban vette fel a hitelét, de forintban van bevétele.

De talán ugyanígy jelzi a nemzetközi bizalom visszatértét, ezeknek a híres és mostanában sokat kritizált államcsőd kockázatot jelentő biztosításoknak az árfolyama is. Amely Magyarország esetében 626 pontnyi 6,2 százaléknyi kamattöbbletet jelentett, ha valaki magyar hitelt akart külföldön szerezni Magyarország számára.

Nos, ez a 626 bázispont ez mostanra 175 környékére csökkent. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint egyharmad annyira tartják kockázatosnak Magyarországot most mint jó egy évvel ezelőtt. A válságkezelés azonnali intézkedésein túl a legfájdalmasabb részt és nagyon sokak számára az első találkozást a válságkezeléssel az egyensúlyjavító intézkedések jelentették.

Ehhez kértem akkor a magyar társadalom belátását, bölcsességét és türelmét. Ennek keretében a közszféra fenntartható működése érdekében jelentős költségekkel csökkentettük az állami önkormányzati működésben. Ebben a szférában talán emlékeznek, azt kértük a közalkalmazottaktól, hogy mondjanak le a 13. havi fizetésről, ami korábban automatikusan járt, csökkentettük a kormányzati kiadásokat radikálisan, az önkormányzatok kiadásait kevésbé radikálisan. És nominális bruttó kifizetéseket rögzítettük a költségvetési szférában, valamint létszámstopot rendeltünk el, amely azóta is életben van a közigazgatásban.

Nekiláttunk, komoly konfliktusokat vállalva bizonyos pazarló, nem hatékony állami rendszerek átalakításának. Ilyennek tekintem például a közösségi közlekedés rendszerét. Talán emlékeznek tavaly ősszel hosszú ideig másról nem szóltak a híradások minthogy, hát egyfajta nemzethalál víziót fedeztek fel néhányan annak kapcsán, hogy a kormány vasúti vonalak, szárnyvonalak bezárását tervezi, persze a buszközlekedés egyidejű bővítése mellett.

Nos, talán így az elmúlt idők tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy a félelmek és tiltakozások parlamenti felszólalásokkal szemben semmifajta tragédia nem következett be azóta, mind a 28 vonalon kiegyensúlyozottan működik a költségvetés mégis középtávon a MÁV-nak csak ez az egy intézkedés 8-10 milliárd forintos megtakarítást jelenthet.

Tanulság ez azoknak, akik minden változást mindig elleneznek. Az adófizetőknek ennyivel is kevesebbe kerül egy nem kihasznált működés. Mint ahogy a közszolgálati médiumok támogatását is csökkentettük, de ugyanakkor biztosítjuk a fenntartható működését ezeknek a szervezeteknek.

A legfájdalmasabb azonban a szociális rendszer átalakítása volt, ahol jó néhány területen a táppénz, a családi pótlék, 13. havi nyugdíj vonatkozásában kellett áldozatvállalást kérnünk, lemondást kérnünk. S ugyanakkor szigorítanunk bizonyos területeken például a rokkantsági nyugdíjaknál, hogy a visszaélések száma csökkenjen.

Ezek a kiigazítások bár fájdalmasak voltak azt hiszem minden magyar polgár régóta érezte, hogy szükség van erre, hogy nem fenntartható az állam működése. És ha szembe is néztünk ezzel a fájdalommal talán csak előbb tettük meg mint más európai országok, akik a következő években kényszerülnek hasonló kiigazításokra. De ez a kiigazítás azt is jelentette, hogy Magyarország a két év alatt 2008-ról 2010-re Európa 17. legmagasabb költségvetési hiányából az 5. legalacsonyabb helyre ugrott előre.

Ma Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb állami gazdálkodását viszi az idei évi tervezett hiányszinttel, még talán emlékeznek rá másfél-két évvel ezelőtt Magyarországot a legkockázatosabbak közé sorolták ebből a szempontból is. Ez is a bizalomhiány okozója volt.

Van egy másik mutató is, amely a válság hatásait kiszűrve az OECD számításai szerint rangsorolja a világ országait, nem csak európai országokat Japán, Egyesült Államok, Kanada is itt szerepel ebben a rangsorban. Ez alapján mondják azt egyre többen, hogy Magyarország jelenleg a világon a legbiztonságosabb és legstabilabb gazdálkodást folytatja, hiszen a válság hatásait kiszűrő úgynevezett elsődleges egyenleg az, ami a kamatfizetéseket is kiszűri és csak a tényleges költekezésre, vagy az alapvető költekezésre koncentrál, nos abban Magyarország, ha a válság hatásait kiszűrik, akkor már többletet produkál. Egyedül Svédország tudja még ezt a világon. A világ fejlett országai mindenhol máshol ennél kockázatosabb helyzetben vannak.

S ebből következik az is, hogy az állam a bürokrácia csökkentéseinek, költségeinek csökkentése révén, ha megnézik ezt az ábrát, amely önöknek is ki van osztva, a zöld vonal, a fölső, hosszú ideig fölül lévő zöld vonal mutatja Magyarország költekezését a régiós társakkal és Európával szemben.

Nos, az idei, a tavalyi és idei évben Magyarország kiadásai a GDP arányában meredeken csökkeni kezdtek. Lényegében az idei év végén, jövőre elérjük Csehország és Lengyelország szintjét az állami kiadásoknak a GDP-hez viszonyított arányában, azt ami jelzi, hogy mennyivel terheli meg az adófizetőket az állam működése, mennyibe kerül nekik az, hogy fenntartsák, működtessék a bürokráciát, az államot és a közszolgáltatásokat.

Ebben tehát Magyarország lényegesen versenyképesebb lesz. Ez pedig a jövőben további adócsökkentéseket tehet majd lehetővé. És meggyőződésem szerint ennek menni is kell. Másik nagy feladatunk, harmadik nagy feladatunk a gazdasági növekedés újjáindítása, a gazdasági növekedés megalapozása volt. Hiszen hiába állítjuk helyre az egyensúlyt, hogyha a gazdaság stagnál.

Ebben három nagy lépést kellett tennünk: az adórendszert átalakítani, Magyarország legnagyobb problémáját jelentő foglalkoztatást, annak rossz tendenciáit megfordítani, munkaerő-piaci részvételt erősíteni, vagy mondhatnám úgyis a munka becsületét helyreállítani a magyar társadalomban, mert ez az a legfontosabb érték, amely sokat sérült az elmúlt 20 évben. És konkrét, aktív gazdaságfejlesztő intézkedéseket tenni a bürokráciacsökkentés, a dereguláció, az oktatás hatékonysága érdekében.

Ha megnézik a vállalkozásösztönzés terén mit tett Magyarország az elmúlt években 2000-től kezdve, akkor éppen a válság idején jut a legnagyobb támogatás a kis- és középvállalkozásoknak. S ez jól van így. Az államnak akkor van leginkább dolga a magánszféra támogatásával, akkor kell közpénzt a magánszférának adni, amikor baj van, amikor a piaci viszonyok nem működnek jól.

Ha megnézik, akkor látják, hogy garanciaprogramok, kedvezményes hitelkonstrukciók és a pályázatok révén a vállalkozások soha ennyi forráshoz nem jutottak, mint 2009-ben. Az adócsökkentés vonatkozásában ezt a táblázatot ismerhetik, nem fogom részletesen ismertetni. De az adócsökkentés hatásaként 400 milliárd forintot meghaladó összeg marad az idén a vállalkozások zsebében. Ezt beruházásra és munkahelyteremtésre fordíthatják. Vagy rövidtávon legalább munkahelymegtartásra.

Fontos változás volt az adórendszerben, hogy a személyi jövedelemadó sávhatárokat Magyarország eltolta. S ha megnézik a következő ábrát, abból világosan látszik, hogy Magyarországon az átlagkeresetnél, amely 200 ezer forint bruttó körül van most havonta, akkor ott mintegy 15 ezer forintot meghaladó havi többlet folyik be azoknak, akik legálisan munkát vállalnak és ennyit keresnek.

Sok panasz jutott el hozzánk az elmúlt hetekben, hogy sokan nem érzik, nem találják a havi kimutatásukon, a képletes borítékukon, nem találják benne ezt a többletet. Nos, ennek egyetlen oka lehet, illetve kettő. Vagy az, hogy a legjobban kereső 10 ezerbe tartoznak Magyarországon, mert náluk valóban nem nőtt az adótöbblet.

De a panaszok nem innen érkeztek. A másik ok, hogy nagyon sokan véletlenül, tudatlanságból, tájékozatlanságból vagy esetenként félretájékoztatás miatt az éves elszámolást választották adó vonatkozásában. Ők akkor jövő tavasszal lesznek jogosultak egy összegben megkapni ezt a visszatérítést.

De most, amikor a kormány ezt szóvá tette két héttel ezelőtt, akkor csak a közszférában 73 ezren jelentkeztek át a havi elszámolásba így április elején ők már a megnövekedett nettó fizetést fogják a borítékjukban megkapni, méghozzá visszamenőleg, ahogy ezt megígértük. 

De az adóváltozásokban továbbmenve azt is eredményezte ez a sáveltolás, hogy Magyarországon most a munkavállalók 91 százaléka az alsó, 17 százalékos kulcs szerint adózik. Számukra egy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, könnyen érthető adórendszer jött létre. Egy olyan adórendszer, amely a felső 10 százaléknak megtartja a szolidaritási elemet a többieknél viszont egy nagyon egyszerű, és a többletmunkára, a többletkeresetre ösztönző motívumot tartalmaz.

Ez az adó-átalakítás tehát egy dolgot állított a középpontba azt, hogy akár a fogyasztást és a vagyont terhelő adók növekedése révén is a munkára rakódó terheket csökkenteni kell, mert Magyarország csak a munkával érhet el többletnövekedést, csak azzal mehet ki a válságból.

De ugyanerről szóltak az aktivitást növelő intézkedéseink is, amelyekben önök tudják, hogy átalakítottuk alaposan és nem kevés vita árán a gyermektámogatási rendszert, amelyben miközben csökkentettük az Európa rekordhosszúságúról még mindig az európai mezőny élbolyába tartozó szintre, két évre a gyermekek kapcsán meglévő gyermekgondozási, otthonmaradási időt. De ezzel párhuzamosan 15 ezer új óvodai és bölcsődei férőhely kialakítását indítottuk el, hogy 2012-re mire ez először kifejti a hatását már életben legyen ez a szabály.

Átalakítottuk a nyugdíjrendszert. Nagyon komoly áldozatot kértünk azoktól, akik ma is már a nyugdíjkorhatáron túl vannak. Annak érdekében, hogy megőrizhessük a 12. a 11. havi nyugdíjat, megőrizhessük a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.

Jó néhány lépést kellett ezért megtennünk. De azt is mondtuk, hogyha Magyarország ismét növekedési pályára áll, hogyha Magyarország, mint azt egyre többen jelzik előre, hogy jövőre már 3,5 – 4 százalékkal is növekedhet akár, akkor ebből nyugdíjprémium formájában azok is részesedhetnek, akik most áldozatvállalásukkal hozzájárultak a stabilizáció eredményeihez. A nyugdíjasoknak is több juthat jövőre, ha az ország növekedése beindul majd.

Ebben volt egy tudatos törekvés arra, hogy mindenki legyen egyformán érdekelt, mindenki részesüljön abból, hogyha Magyarországnak ismét jobban fut a szekér. Azért, hogy mindannyian ebben az irányba tegyünk, ki-ki lehetősége és tehetsége szerint.

Ebben a vonatkozásban a nyugdíjrendszert nem csak a ma nyugdíjasai számára, hanem a következő évtizedekben nyugdíjba menők számára is fenntarthatóvá tettük. Ha megnézik ezt az ábrát, akkor az a piros nyíl mutatja, hogy mi történt volna a nyugdíjrendszerrel a következő években, ha a kormány nem változtat ennek a működésén. A világoskék nyíl, az pedig azt mutatja, hogy mi történik most a változtatások javára, eredményeként.

Lényegében 2040-ig a nyugdíj kiadások a GDP-hez képest csökkenő arányt mutatnak. Ez azt jelenti, hogy fenntarthatóvá vált a nyugdíjrendszer, ami egy öregedő társadalomban nem megkerülhető lépés, elkerülhetetlen feladat, és az Európai Bizottság a múlt heti Európai Tanácsi ülésen is elmondta: Európa számára az egyik legnagyobb feladat, hogy minden országban hasonló lépéseket kell majd tenni a következő években, azért, hogy az öregedő társadalomban Európa versenyképes maradhasson. Magyarország ezt a nagyon nehéz lépést már megtette. Ezzel biztonságba helyeztük a nyugdíjakat.

Gazdaságfejlesztésről nagyon sokat beszéltünk a gazdasági csúcson. És több mindenre ígéretet tettünk. Ebben is a kormány tartja az ígéreteit. Csak példálózó jelleggel: a piacszerzésben ígértünk segítséget a vállalkozásoknak. Mára több mint 2 ezer vállalkozást keresett fel az ITD Hungary, akik exportálnak, hogy testreszabott módon, egyénileg segítsen nekik növelni a piacaikat és külgazdasági offenzívát indított a kormány az elmúlt időszakban új exportpiacok felé.

A panelprogram kiszélesítésével 2002 és 2009 között már 284 ezer lakás újult meg. Tavaly pedig egy zöld beruházási programot fogadtunk el, amelynek révén a Magyarország rendelkezésére álló kvóták, széndioxid-kvóták értékesítéséből befolyó pénz is a gazdaságot élénkítheti, panellakásokat újíthat meg.

Átalakítottuk a hitelezés gyakorlatát sok szempontból Magyarországon és ösztönöztük a bankokat, hogy lépjenek be a kisvállalkozások finanszírozásába. Ágazati stratégiákat dolgoztunk ki a nagy foglalkoztatási potenciállal, vagy nagy hozzáadott értékkel rendelkező ágazatok vonatkozásában. És eközben az ország energiabiztonságát, energiaellátási rendszerét erősítettük, mondjuk a Nabucco gázvezeték szerződés aláírásával, vagy a visegrádi négyek és más további 7 ország megállapodásának révén.

Egy olyan erős csoportosulást hoztunk létre, amely lehetővé teszi, hogy középtávon elkerülhetők legyenek a gázválságok. De Magyarország volt az az egyetlen ország itt a régióban, amely sértetlenül vészelte át a tavalyi energiaválságot is. Eközben jelentős lépéseket tettünk az infrastruktúra fejlesztésére. Mindezzel Magyarország vonzerejét növeltük.

Azt mondtuk, hogy a válság kellős közepén kell megtennünk azokat a lépéseket, amelyekkel a válság után Magyarország egy egyre élesebb versenyben, amely a munkahelyekért folyik majd vonzó tud maradni. Sőt, még vonzóbb tud lenni, mint korábban. Az adócsökkentés, az infrastruktúrafejlesztés, a külföldi és hazai vállalkozások letelepedésének, itt maradásának támogatása olyan lépések, amelyekkel Magyarország vonzó lehet a válság utáni világban a befektetők, a beruházók előtt.

Ennek eredményeként egyébként a nagyon nehéz tavalyi évben is több mint ötezer új munkahely jött létre külföldi befektetések révén, és egyre több olyan megkeresés van, amely arról szól, hogy Magyarországra szeretnék átcsoportosítani, idevonni a válságban megtépázott nemzetközi vállalkozások egyes termelő egységeiket. Most is számos ilyen tárgyalást folytatunk.

Azt mondtuk, hogy mindezek mellett a gazdasági válság kezelése mellett szükség van a bizalom, a külső és belső bizalom helyreállítására. A külső bizalomról már beszéltem. Ezen az ábrán a belső bizalom érdekében megtett lépésekről olvashatnak.

A közrend és a közbizalom érdekében azt kértük a rendőreinktől, hogy minden korábbinál határozottabban lépjenek fel az állampolgárokat sértő, veszélyeztető ügyekben. Ennek érdekében éppen a mai napon áll szolgálatba közel ezer új rendőr, frissen kiképzett, fiatal, munkára éhes rendőr Magyarországon, az ország különböző részein. A mai naptól működik Miskolcon az új készenléti rendőrségi központ, annak a régiónak is határozott, gyors beavatkozást lehetővé téve.

Ennek az akciónak, vagy ennek a magatartásnak az eredménye, hogy Magyarországon a tavaly ősszel elindított településőr program keretében mára több mint 1100 településen több mint 2200 településőr, mondhatjuk úgy, helyi seriff már munkába állt, segítve a rendőrség munkáját, és vigyázva az állampolgárok értékeire és biztonságára.

Háromszorosára emeltük a polgárőrség támogatását a legnehezebb költségvetési helyzetben is, mert tudjuk, hogy a polgárőrök munkájára szükség van. Ők nagy segítséget adnak a rendőrségnek, és tudjuk, hogy csak a közösség bevonásával lehet rendet tartani.

Eközben most már másodszor, idén is elindítottuk azt a közbiztonsági háló programot, amelynek eredményeként az elmúlt négy hétben 1500 bűnözőt fogtak el Magyarországon a szokásos beavatkozásokon túl, részben körözési akciók, részben tettenérés eredményeként. Több mint hétezer szabálysértési eljárás indult, és több mint 500 ittas vezetőt állítottak elő csak egy hónap alatt a rendőreink.

És ha már a közlekedésnél tartok, tavaly jutott el Magyarország oda, hogy a közlekedési halálos balesetek számának csökkenése révén az 1964-es halálozási szintre jutottunk. Utoljára 1964-ben, amikor százezer autó volt Magyarországon, akkor haltak meg olyan kevesen az utakon, mint tavaly. Abban bízom, hogy a tegnapi autópálya-átadás, vagy a nyári újabb autópálya-átadások és a sokkal szigorúbb rendőrségi fellépés tovább csökkenti majd ezeknek a baleseteknek a számát.

Szolidaritást is kértünk a társadalomban az állami vezetőktől, az állami vállalatok vezetőitől, a vagyonosabbaktól. Talán emlékeznek, a fizetések korlátozására vagy a vagyonosabbakat terhelő adók bevezetésére.

Van egy másik fontos mondás is, amelyet én is a nagyapámtól hallottam sokszor. Ki mint vet, úgy arat. Ez a másik tanulsága a válságnak. Minden döntést, ha meghozunk a közérdek és a hosszú, az ország hosszú távon is mérlegre tenni. Csak így lehet hosszú távra tervezni és építkezni az ország gyarapodásának érdekében.
Ki mint vet úgy arat, és Magyarországnak most, ezekben a nagyon nehéz években kell ezt a vetést elvégezni, hogy majd a következő években learathassuk ennek termését.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Egy évvel ezelőtt is meg most is hosszú volt végigmondani ezt a programot, és nyilván önöknek hosszú és fárasztó volt végighallgatni. Végigcsinálni ezt az egy évet rendkívül küzdelmes volt. De végigélni volt a legnehezebb. Ezért köszönet illeti Magyarország polgárait, akikben megvolt a bölcsesség, a kitartás, a megértés és a józanság ahhoz, hogy ezt a programot, ezt a válságkezelést végigéljék, elviseljék és mindenki hozzátegye a magáét.

Magyarország elindult egy úton. Ennek az indulásnak már vannak eredményei. nehéz volt végigélni, de ezen az úton végig kell menni, nincsen más választásunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

2010.04.08.